Könyvajánló (3)

Ha befejeztem a Follett-regényt, ezeket a könyveket szeretném elolvasni:

Coelho:A győztes egyedül van

Igor Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét. A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz - új férje oldalán. S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát. Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi. Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez. És az ígéreteit mindig betartja... Paulo Coelho mesterien bonyolítja történetét. Tizenkettedik regényében sokkoló képet fest a csillogás iránti vágy uralta világunkról, megmutatva e mértéktelen rajongás borzalmas következményeit. Felkavaró regény a hatalom és a siker hajszolása miatt meghiúsult álmokról.



Csurka-Gyarmati:1956-Ahol mi győztünk

Meglehet, hogy az ország még mindig nincs teljes tudatában annak, micsoda tettet hajtottak végre 1956. december 6-án a magyar vízilabdázók. Mindez csupán részben tudható be annak, hogy több mint háromnegyed évszázada hozzászoktattak bennünket a sikerhez. Sokkal inkább arról van szó, hogy az akkori diadal valódi értékét jelentősen tompította, sőt tompítja, hogy talán még mindig nem tudjuk feldolgozni, mi is történt 1956-ban. Nem Melbourne-ben - itthon. Vízilabdázóink minden hátráltató tényező ellenére sohasem látott fölénnyel lettek aranyérmesek, s verték meg többek között a szovjeteket is. Ötven éve ennek - ma könyvek, sőt egy film is készül. E kötet nem törekszik a teljességre, arra viszont igen, hogy emléket állítson a vízilabda história egyik legnagyszerűbb csapatának, amely 1956. december 6-án, a "melbourne-i vérfürdő" legendájával az olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője lett.


Robin Cook-Méreg

Már Marx is megmondta annak idején, hogy a tőke minden gátlástalanságra képes, ha extra nyereségről van szó. Cook könyvében arról ír, hogy a marhafeldolgozó iparban érdekeltek mit meg nem tesznek a lehető legnagyobb haszon elérése érdekében.
A hazudozás és a rágalmazás csupán a két legenyhébb eszközük. Ha igazán veszélyben érzik magukat (pontosabban a vagyonukat), bérgyilkosok alkalmazásától sem riadnak vissza. Persze nem azokat fogják levadásztatni, akik nem akarnak hamburgert enni, hanem akik túl kíváncsiak bizonyos dolgokat illetően.

Mint például az olyan jelentéktelennek „apróságok”, mint a beteg állatok feldolgozása, a tisztasági szabályok megszegése és a lejárt szavatosságú áru újrafeldolgozása. Az a legkevésbé sem érdekli őket, hogy ennek eredményeként bizonyos baktériumok egyenesen a fogyasztók bélrendszerében fejtik ki nemkívánatos ténykedésüket. Hiszen nem nekik fáj. És nem is ők halnak bele.

Az emberek többsége a kényelmes tudatlanságot választja, ha az ivóvizéről és ennivalójáról van szó. A piacon kiválogatjuk a legegészségesebb gyümölcsöket (mert fő az egészség), de azzal nem törődünk (legalábbis nagyon sokan), hogy az előrecsomagolt és mélyhűtött áruk felől miféle veszély fenyeget bennünket nap mint nap.
Nem is kell más, csak egy kis emberi mulasztás, és máris „boldog” tulajdonosai lehetünk egy-két fura, kimondhatatlan nevű betegségnek, amit fura, kimondhatatlan nevű bacilusok okoznak egyébként sem túl egészséges szervezetünkben. Sőt, ebbe az egészbe bele is halhatunk (legalábbis Cook szerint).